Történt nem is olyan régen,
sűrű erdő rejtekében,
éldegéltek az állatok,
ki a földön, ki fán lakott.
Különféle népes csapat,
élén bátor vezéralak,
az erdei nagy tanácsba
delegálta őt sok társa.
Egyszer aztán úgy alakult
- hiába volt oly agyafúrt -,
róka sorsa balul ütött,
vadásztól lett gutaütött.
Kit küldjenek hát helyette,
mindenki ezt kérdezgette?
Ajánlások jöttek sorba`,
ki ezt, ki azt javasolta.
Legyen tanult, éles eszű,
empatikus, csupa derű,
céljainkat aki nézi,
érdekünket jól intézi -
ekképp szólott több naiv nyúl,
jó szándékkal, gyanútlanul.
Nem! Dörmögött a vén medve,
s ez ötletet elvetette.
"Nem kell az, hogy okos legyen,
bólogasson csak a gyepen,
húsos fazék közelében,
dúskálhatok majd a lében" -
ez járt nagy busa fejében,
s addig mondta, míg elérte,
hogy egy csúszómászó féreg
néma képviselővé lett.
Így esett hát, hogy a medve
meg ostoba, nagy kedveltje
álarc mögül hasznuk lesik,
s dőzsölhetnek tervük szerint.
A sok nyúl meg bánatában
szertefutott a határban.
Kiismerték a vén medvét,
s elítélik a gaztettét.
Többé soha nem szavaznak
ilyen galád, vén ravasznak,
akinek az önző érdek
fontosabb, mint a közérdek.