A fekete aszfaltra lehullt a hó,
fehér lett hajnalra, puha takaró,
csillogó hópihék, lámpák fényében,
kergették egymást, a hajnal csendjében.

Egy korai járókelő ballagott,
cipője alatt a friss hó ropogott,
lassan ment sétált, élvezte a percet,
lépte nyomán, a hóba vágott rendet.

Gyönyörködtem a tiszta takaróban,
parkban lámpák fényében ragyogóban,
majd lassan nyomaimat betemette,
merre megyek, más elől elrejtette.