Nyugati szél hajtja a felleget
Nagy hózápor közeleg
S a felhő áldása leszáll a tájra
Betakar mindent a hó fehér subája

Gyermek kacaj veri fel a csendet
Örömmel szánkózni mennek
Mélyre süllyed a csizmának szára
Telemegy hóval, attól fázik lába

Önfeledt játéknak örül most mindenki
Gyermeki szív a havat játéknak tekinti
Csak a vadak fáznak dideregve
Néma csend borul mezőre, erdőre

Nincs meleg avar puha takarónak
Vagy selymes pázsit, ahol megalhatnak
Süvítő szél, átfújja a vadak otthonát
Szalad a kegyetlen zengi a harsonát

Csak egy remény van, nem tart sokáig
Űzött vad is nyugalomra vágyik
Kisüt majd a nap, hófelhőt kergetve
Beragyogja a tájat, a hó elolvad tőle.

De kell ez a kis hó, növénynek, vetésnek
Zimankós, fagyos téltől takaró fedélnek
Ha eljön a tavasz viruljon a táj
Zöldelljen a mező, s daloljon a madár

2015.12.28.Mosonmagyaróvár