Ahol bárányfelhő táncot lejt az égen,
Gólyamadár sétál vadvirágos réten,
Puli büszkén terel széjjelszéledt nyájat,
Ez jelenti nekem édes, szép hazámat.
Hol a mindennapok anyanyelven szólnak,
Érzem árnyalatát a kimondott szónak,
Magyar nóta zengi örömöm, s bánatom,-
Ha az élet gondját viszem a hátamon.
Négy évszak varázsol körforgásban csodát,
Ihatjuk Tokajnak manna ízű borát,
Gyógynövény, termálvíz gondoskodik rólunk,
Nem lelhetünk szebbet, itt van az otthonunk.
Hol őseim teste eggyé vált a földdel,
Én állok fölötte alázattal, könnyel,
S viszem tovább álmuk, megvalósulásig,
Nagy Magyarországunk feltámadásáig.
