A hold halvány fényénél egy ember gyalogolt az úton. Hazafelé tartott, már csak két kilométer és meglátja a családját. Tíz éve, hogy katonaként a hazáját szolgálta, ezalatt az idő alatt csak kétszer volt otthon.
A fia most 16 éves, épp ideje, hogy közös programjaik legyenek. A felesége leveleiből tudja, hogy jó tanuló, jó sportoló, szófogadó, rendes fiú. Elképzelte a közös horgászatokat, hegymászásokat, és a meccsnézéseket. Mosolyogva nézte az előtte kanyargó utat, dúdolgatott, és egyre vidámabb lett.
Léptei ütemét a dallamhoz igazította.
A hold szégyenlősen maga elé húzott egy felhőt, már csak néhány csillag mutatta meg magát. Távolból halk dörgés törte meg az éjszakai csendet.
Az eső nagy cseppekben eleredt, majd egyre sűrűbben esett, kifényesítve az aszfaltot.
A férfi fejére húzta kapucniját, megkötötte álla alatt, és még magára borított egy katonai esőkabátot.

A fiú dühös volt. Bulizni ment a haverjaival, de az anyja ráparancsolt, hogy éjfélre érjen haza, mert az apja hajnalra biztosan otthon lesz. Nem akarta, hogy a fiát ne találja otthon. Legjobban azért dühöngött, mert akkor kellett eljönnie, amikor egy lány végre hajlandó volt vele táncolni, és pár sört meginni. Mérgében még két vodkát megivott, és két füves cigit is elszívott mielőtt elindult. Az autója fura hangokat adott, és az egyik lámpája sem égett, de sajnálta a pénzt szerelőre. Utálta az iskolát, ott is hagyta, és éppen annyit keresett egy benzinkúton, hogy a napi cigijére, és a hétvégi bulikra elég volt. Tulajdonképpen az anyja tartotta el. Remélte, hogy az apja sok pénzzel jön haza, és neki soha többé nem kell dolgoznia.
A kocsi átmelegedett, így néha-néha elbóbiskolt, de próbálta az úton tartani az autót.
Egyszer csak egy koppanást hallott, de az esős éjszakában nem volt kedve megállni, és kiszállni, hogy megnézze mi az. Biztos valami állat, gondolta, és hajtott tovább kábultan.
A férfi nem hallotta a kapucnitól az autót. Csak egy ütést érzett, elrepült az út mellé, fejét egy kiálló kőbe ütötte. Az eső összekeveredett könnyeivel, és lassan utolsót sóhajtott.
Reggel a fiú anyja az autót nézegette. Vajon minek ment neki? Összetörte a fél elejét. Majd az apja segít ráncba szedni, mert hiába hiányzik neki az erős apai kéz.
Talán már hamarosan haza is ér, sóhajtotta.
Ekkor vette észre egy katonai esőkabát darabját a sárhányóba akadva.