Hazamegyek a nagy falumba.
Messziről is három tornya látszik.
Város lett, s új neve már az úton
Messzire világít.
Szívem dobban házunk előtt.
Megváltozott minden.
Ismerős, régi házak rám köszönnek,
De az emberek csak alig emlékeznek.
Szívem összeszorul ismerős utcák láttán.
Gyermekkori emlékeim mindig visszajárván.
Boldogan jártam erre távol a világ zajától.
Szomorúan köszönök el a kapufélfától.
Isten veled, búcsúzom hát szép, új város.
Megváltozott minden,
Hogy láttam szép orcádat, örül az én szívem.
Nap ragyog, fúj a szél is, de egyre csendesebben.
Szél azt fütyüli, nem felejti,
Hogy itthon jártam.
Tudja jól, hogy szívem hazavágyott,
Élhetek én az országban bárhol!
(Mosonszentjános, ma Jánossomorja város)
Mosonmagyaróvár, 2025. február 7.
TM
