AHOL SZÜLETTEM

Hol zátonyi homokdombok Drávába érnek,
Középrigóci erdők büszkén ott őrködnek,
Alázattal hajolnak fűzágak a vízbe,
Hagyom szemeimet ebben gyönyörködve.

Míg gondolatom emlékeimmel játszik,
Addig lábaim elértek a kőgátig,
Egy séta e háborítatlan vidéken,
Drávának sellőjét ide megidézem.

Gondolatban számtalanszor Barcsot jártam,
Hol napsütésben, netán búsulva láttam,
Itt a Nagy Hazámnak kicsiny szegletében,
Örömöt bánatot sokszor együtt éltem.

Innen nem menekültem itthon maradtam,
Rosszat, néha a jót is itt kanalaztam,
Nem kellett újra meg újra visszatérnem,
Igaz szenvedéssel, de elkészült a fészkem.

Fecske is visszatér mindig a fészkére,
Fájószívem mindig vágyik hazai békére,
Kinek nyelve a szép Magyar szót fogja,
Édesanyja kezét a Hazával egybe fonja.
              """"                    
        HAZA és SZERETET

Duna Tisza Dráva, három nagy folyónk,
Hazaszeretet legyen mindig parancsolónk,
Hisz szülőföldem, Anyám magyarul becézett,
Dalolt énekelt, magyarul üvöltve féltett.
Piros-fehér-zöld papírzászlót kezembe,
Boldogan készültünk mindig az ünnepre,
Először csendült fülembe Petőfi verse,
Nótákkal ivódott belém Hazám szeretete.
Gyönyörű vagy Hazám, szőlőkkel hegyekkel,
Halakkal gazdag tavakban, gazdag legelőkkel,
Hazánkon belül van még két csodás ország,
Erdély ország, s a szépséges Somogy ország.
Így ölel engem körbe, Felvidék, Bácska-Bánát,
Habár szenvedte idegen hatalmak csapását,
"Isten álld meg a magyart, jókedvvel bőséggel",
Himnuszunk örök, mindig igaz szövegével.
           """""                                   

        KINCSÜNK

Ősi kincsünk, nyelvünk Hazánk,
így tanított Édesanyánk,
jót rosszat itt másképp éled,
ez otthonod, a te vidéked.

Gyermek láncfű virít sárgán,
szeder terem az eperfán,
köszméte mamád kertjébe,
szamócát szedsz az erdőbe.

Felhők is rád mosolyognak,
ha csúnyán is gomolyognak,
magyar szóban hallod szavát,
mikor szólítod apád, anyát.

Nagymamádnak udvarában,
vagy akár a kis szobádban,
egy kedves szó a füledbe ér,
ha így szólítanak testvér.

Folyók tavak terád várnak,
adj helyet a boldogságnak,
Fiam ha lennél hozzád szólnék,
szem előtt tartsd Haza védelmét.

Gazdag ország a mi Hazánk,
ő második Édesanyánk,
erdejében a vad csordák,
virulnak a parasztporták.

Szemhatárig búzamező,
búzavirág benne kéklő,
elvétve pipacs pironkodik,
az árvalányhaj szomorkodik.

Becsüld szeresd ez országot,
kerüld mindig a gonoszságot,
lobogónkat tartsd magasra,
ne cseréld sosem garasra.

-írta-Varga István-Barcs-2019.07.03.