Hazaszeretetről unokáimnak...
Látod, kicsim, itt a földgömb.
A mi hazánk egy kis pont rajta,
Kárpátok hegyei átkarolja.
Magyarul beszélnek,
Magyarul zeng itt az ének.
Panaszok és keservek.
Magyarul becézett édesanyád,
Bölcsőd ringatva vigyázott rád.
Első szó is ajkadon magyar,
Ne feledd soha, ha az idő mást akar.
Látod itt a térképen kicsi hazánk,
Folyók, hegyek, dombok, rónák,
Délibábos Hortobágy, zengő csodák.
Ringó búzatáblák, túzok lejti táncát,
Szívedbe zárd ezt a szép országot!
Ne feledd a magyarságod!
Ha sorsod máshova vezérelne,
Légy büszke mindig hazádra, nemzetedre.
Kerek e földgömb, forgathatod,
A föld szíve egy kicsi pont.
Ez a mi édes hazánk,
Ha elhagynád, mindig visszavár rád!
Magyar szónak nincsen párja,
Csodálatos a mesevilága.
Zengő ének száll fel az égig,
Buzgó imák Isten szívéig!
Ezért kérlek, vigyázz szavamra!
Szíved a magyar szót óvja!
Ne feledd, hogy hol születtél!
Addig vagy igaz ember, míg
Szívedben hazaszeretet él...
Mosonmagyaróvár, 2019. június 27.
TM
