Lehullt a fák levele,
Szíved bánattal tele.
Kínoz a lét, vagy ha fáj,
Édesanyád hazavár.

Ha nem ért meg a világ,
Mert közönyös és sivár,
Van kiút, hogy talpra állj,
Édesanyád hazavár.

Jót teszel, ám idővel
Téged dobálnak kővel.
Megsebez, ha eltalál,
Édesanyád hazavár.

Ha csak néma csend ölel,
S hallható a szívzörej,
Csontig hatol a magány,
Édesanyád hazavár.

Ha nem érint napsugár,
A derűre ború száll,
Feltöltődsz, ha van ki vár,
Anyád míg él, hazavár.