Oly régen elment, kit úgy szerettem,
mindent neki köszönhettem.
Megszakad őérte a szívem,
merre ment, hol keressem?

Mindent tűvé tettem,
de sehol sem lelem.
Itt várom a keresztútnál,
a suttogó nyárfák lábainál.

Nézek, nézek a messzeségbe,
jó lenne látni, hogy felém jönne.
Poros az út, kihalt a táj,
erre már a madár sem jár.

Morzsa kutya az én nevem,
ezt a drága gazdám adta nekem.
Várom őt, már oly régen elmúlt a nyár,
az ősz, s lassan tél lesz.

Hullanak a falevelek,
de a gazdámat hol lelem meg?
Szívem tele fájdalommal,
hűséges szívemmel magamra maradtam.

Úgy érzem, hiába várok,
hogy újra rám talál, az csak álom.
A szívem lassan megszakad,
"Nekem már várni, nem szabad."

Idézet : Ady Endre:  Harc a Nagyúrral c. verséből
"Nekem már várni, nem szabad."

2022. november 2.