Hej diófa, diófa
miért van sok leveled?
Mit gondolsz, már mióta
perlekedek teveled:

nézd az avar, az avar
belepi a kertemet,
ó de bosszant, de zavar:
lassan mindent betemet.

Lám a zsákom, a zsákom
szakadásig megtelik,
de te lombos barátom
bepótolod reggelig.

Jer kedvesem, kedvesem
engedd magad akarnom –
úgy sem bánod meg te sem,
csak a levél takarjon!

Bíz betakar, betakar,
a két karom marasztal –
se túl soká, se hamar:
majd megjövünk tavasszal.

 2017.10.25.  Csorba Tibor