Hetvenedik tavasz eljött
Mint a többi egymás után
Ki gondol itt a korra
Hisz lelkem még fiatal talán

Dalolok nektek,mint a pacsirta
De csak lelkem száll fel a magasba
Fáradt test,ami maradna
Hetven múló év sanyargatta

Ó,de mégsem nyílik panaszra szám
Szép életem veled még megosztanám
Keserű perceim mind elfeledném
Csak egy kicsit még egyszer szeretnél

Hű madár is tudom elhagyja párját
Ha nem tud repülni,eltörte szárnyát
Ilyen földi halandó lettem én
Törött szárnnyal ülök,életem peremén

Emlékképek egyre sűrűbben járnak
Örülve ifjúságom édes madarának
Gondolatomban anyám,apám emléke jár
Mint,ha üzennék útvégén várnak

S emlékszem jó apám mindig mondta
Telik,telik már a csínytevésem pohara
De büntetést nem adott soha
Helyette mindig a szeretetet adta

Életem poharát kiittam végleg
Benne még egy,két csepp maradt
Szeretnék még szárnyalni veled
De letörték már erős szárnyaimat

Így csak néma magányomban
Napjaim cseppjét számolgatom
Nem érek már el hozzád
Csak néha,néha egy két mondatom

Szívemben még a kikeleti virágot várom
A felébredő tavaszi napsugarat
Arcom a gyenge fény felé fordítom
Talán még egyszer megsimogat

2O14.O2.O8.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna