A kép nem engem ábrázol, a vers nem rólam szól, rólatok.

Két év híján én is hetvenkedek,
de nem vagyok gyenge, nyámnyila legény,
a patikába is elballagok én,
mikor megtalálom a receptemet.

Enyém, érvényes még az életbérlet,
bár sokszor elestem az élet jegén,
ingyen csúszkálhatok, mint vén süvölvény,
már csak nézelődöm a stiklik helyett.

Mikor töprengek bajomon, gondomon,
néha a sliccemet félre gombolom,
de vigasztalnak a jó, barna sörök.

Életem szürke és bizony már sivár,
nem akadok fenn minden apró hibán.
az óramutató sebesen pörög.

2014. február 1.