Szívemben reszket a magány,
kitörni onnan oly régen vágy.
A fájdalom, mely elkisér, ragaszkodik
hozzám mindenképp, pedig jó lenne pár
fájdalommentes tél, tavasz
vagy nyár.
Hiába minden,
testem nem szabadul,
lelkemben ádáz csata dúl,
s majd, ha véget ér e földi út,
lelkem is felszabadul!
Elszáll egy szebb világba,
hol nincs fájdalom, boldogság és szeretet vár
az Isten házában.
Bár van, ki itt e földi létben marasztal,
életünk végén vár a ravatal.
Hamvaimat szórja szét a szél, hogy végre
repülhessek az ég peremén!

2024. március 20.