Hiába minden,
roskadnak már az összetartó erők,
nincs férfi a háznál, aki megjavítsa a tetőt,
szerda reggel megroppant a gerenda,
szívemben nincs már nosztalgia,
hiába mosolyog a tavasz,
és éltet langyeső minden zöldet,
a ház összedől,
szívemet szúrják a rozsdás szögek,
kis kunyhónk a kert végében sírva kiált,
bordái közt vágtató szél
téged keres, hangja zihál,

hiába minden,
roskadnak már az összetartó erők,
magányunkról visznek hírt a felhők,
esőmosta reggel még itt talál minket,
fájó szívemet és roskadó kunyhótetőnket.

2025. május 6.

TM