Álmatlan éjszakák,
elvetélt vágyak,
kihűlt ágyak,
vajúdó érzések,
üres tekintetek!
Hiányod ordít az éjszakában,
fekete leplével betakarnak az árnyak,
a vágy tombol, mint egy vad zivatar,
de már ő sem tudja, mit akar!
Hiányzik a kezed bársonya,
a bőröd illata,
a karod ölelése,
a csókod íze!
Azt írtad, vége, nincs tovább,
hiányod megszokni sohasem fogom már!
Átvirrasztott éjszakák, könnyekben ázó párnák,
nem látlak többet,
de ki vesztett többet?
A hangod sem hallom,
hiányzol nagyon!
Gyorsan telik a nappalom,
magam lefoglalom,
az éjszakákat nehezebben bírom,
mi lesz velem, azt nem tudom!
Lüktető véremben érzem a hiányod,
neved az éjszakába kiáltom,
fájdalommal a lelkemben fohászkodom,
Istenhez imádkozom,
magam vigasztalom,
talán lesz még nélküled is szép napom!

2025. április 6.

TM