Mert "Megbűnhődte már -e nép
a múltat s jövendőt "!
Elsírt már minden könnyet, keservet
Lerázott már minden láncot
Kivívta békében a szabadságot!

De szabadság csalfa remény
Nem pihen, mint madár a fészkén
Bűnt-bűnre halmoznak fel
Szívünk keserve sose múlik el
Kárpátokkal ölelt szent földet
Mindig szabdalják tőlünk
Vagy csellel, vagy háborúval
Csapolják meg vérünk.

Elterelik Dunánkat, Tiszánkat
Fel-fel támad ellenünk
A vad gyalázat
Szép hazánkat csonkítják
Amerre csak lehet
Nem szárnyalhat szabadon a képzelet!

Külhonban vitáznak
Mi volt bűnünk régen
Mikor hunyt le csillagunk
A nyugati égen
Hiába vigyáztuk hősi áldozattal
Vesztesek mi voltunk minden kárhozatban!

Forradalmi láng gyúl
Mégis a magyar szívben
Himnuszunk erőt ad minden ütközetben
Nem veszünk el addig
Míg a múlt él a szívünkben
Él még a magyar virtus a lelkekben!

Nem lesz semmi baj
Csak fogjunk össze végre
Remény csillag fut fel ismét az égre
Mert "Megbűnhődte már-e nép "
Ami bűne volt régen
Örömben, bánatban zengjen az ének
Himnuszunk szárnyaljon fel a magyar égre
Töltse el lelkünket igazi ünnep,