Úgy tudjak hinni, ahogy mindig akartam,
Velem legyen a szerencsében és bajban,
Én verset írva magamban imádkozom,
Bár bölcsesség kísérné minden egy sorom,
Mert vele szebb az élet, könnyebb a halál,
Nem szédít a kétely, és tudom, majd mi vár,
Kerül az önvád, nem tép a harag, az ág,
Megóv, gyógyít, betakar a bizonyosság,
A Hit kegyelme az Úr nagy ajándéka,
Nem is kérek mást, csak Őt e karácsonyra
Bontanám csomagom gyermekként, naivan,
Kíváncsi áhítat ölelne nyugtalan,  
Ha mint ajándékot végleg megkaphatnám,
Átsétálnék, mint a teve a tű fokán,
Hiába próbáltam, nincs más választásom,
Nyugalmam, Istenem csak benned találom,
 A végső vonzás vagy, az édes delejem,
Nyújtsd felém kezed, többé el  nem  engedem,
Könnyűnek tűnik, de mily nehéz feladat,
Legyőzni a világod, majd tenmagadat,
Imádkozom akkor is, ha csak írok,
Sírni nem tudok, hogy miért, nehéz titok,
Könnyeim nélkül is zokogva kereslek,
Hogy megtaláljam a Hitet és kegyelmed.

2016. 12. 16.