Az Angyalok földje
volt a szülőhazám,
hol kéményerdő várt,
füstös nap hajnalán.

Itt jöttem világra
ötvenkettő telén,
Anyám gyalog cipelt,
és benn hallgattam én.

Alig ért be velem,
megszülettem épen,
de hogy minek, s miért?
Máig meg nem értem.

Sok évet megéltem,
sok-sok útra léptem,
de úgy, ahogyan most,
én még sose féltem.

Ember ember ellen,
mindenki haragban,
gyűlölt ellenség lett
magyar magyar honban.

Víg madár sem dalol
a béke csak hallgat,
mikor találunk már
végre nyugodalmat?

Drága magyar Hazám,
itt szült Édesanyám,
itt élem életem,
Hazám...egyetlenem.

Ez a föld a miénk,
nem vagyunk angyalok,
szeretlek míg élek,
s ha kell érted halok!