Fényed árnyéka vagyok
Szonett: 96.

Már fényed követő árnyéka vagyok,
éveim súlyától megöregedtem,
gyorsul a szívverés, lassul a testem,
Neked most is ragyog Napod, csillagod.

Sebesen futó, illanó pillanatok,
teszek-veszek, de megtréfál a jelen,
 múltat feledni nékem lehetetlen,
mi volt rég mellékes, vagy a döntő ok.

Szemem sugaradat örömmel issza,
mely olykor megtört, majd áttetsző, tiszta,
tán delejed tart vissza, el nem ereszt.

Az árnyékban a vágyak hűtlenebbek,
lámpása maradtál alkonynak, estnek,
egyedül vonszolva nehéz a kereszt.

2019. május. 29.