Hogy hol születtem én, ha kérded ennyi hát:
Ott, hol az égbolt tarka-kék,
Árnyait fa lombja szórja szét,
S a távol végtelen, ha nézed semmin át.

Hogy hol születtem én, ha kérded, furcsa szó:
Ott, hol álmos nagy reggelen
Kolompok bús szavát kedvelem.
Bár ma már képzelet, de bennem újra szól.

Hogy hol születtem én, emlékszel, meglehet:
Ott, hol nádasok sűrűjét
Jártuk be pajkos kis gyermekként,
S az esti békadal álomba kergetett.

Hogy hol születtem én, ha kérded, átadom:
Ott, hol őseim két keze,
Amit tett mára már szép mese,
Bár testük őrzi még zöldellő gyászhalom.

Hogy hol születtem én, ne kérdezd, jól tudod!
És ha egykor majd elmegyek,
Mi szép volt, versemben megleled…
Hol megszülettem én… örökre ott vagyok!

2020. 07. 05. Szerep