Hogy szaladnak a fák
Az életvonatomat követve
Sok mindent gyűjtöttem tarsolyomba
Sok jót, szépet, bánatot cipelve

Száguld az élet vonatom velem
Néha megáll, jön egy új állomás
Nem tudja milyen nehéz az elszámolás
Közeledik már a végállomás

Hogy szaladtak a vonatom mellett a fák
Néha megmarad utamról emlékképem
Hol vidáman, hol szomorúan cipelem
S lombjukkal visszaintenek kedvesen

Ó mily szép tájakat bejártam
Mily sok színű emberre találtam
Kezem nyújtottam feléjük
Mert a kézfogást soha nem feledjük

Ó hogy szaladnak a fák
De lassulni látszik a száguldás
Mindig egy új tájon gyönyörködöm
De emlékem még visszaköszön

Látom már a végállomás közeleg
Ezt a tájat még nem ismerem
A fák elfutottak mellőlem
Nagy utazás volt az életem
A vonat sípol, nem megy tovább
Az égi jel egy szárny suhanás
Kiszállás !

2O14.O8.O1 Mosonmagyaróvár.