Hogy szerettünk volna
mindent együtt egy életen át,
átfogva egymás derekát,
együtt állni az élet viharát,
kapaszkodva a Föld porába,
míg árad ránk Isten áldása.

Inni, amit az ég ad,
eljuttatni minden ágba,
hogy éljen és viruljon az élet,
felnevelni a következő nemzedéket.

Összebújni tél hidegében,
együtt ringani a tavaszi szélben,
ragyogni a nyárral,
táncolni napsugárral,
és megpihenni együtt az ősz ölén,
elmerengve emlékek örömén,
majd elmúlni együtt szerelmesen,
mint Philemon és Baucis.
De te búcsúztál, azt mondtad, előremész.

A nap még utoljára ránk sütött,
aztán Isten egy angyalt érted küldött.
Most ott vársz a fényben,
az Ő közelében,
én pedig készülök,
minden nap készülök.

2024. október 26.

TM