/Háború után:1946.:Kitelepítések
Felvidékről magyarok panaszai/
Szép volt a gyermek álom
Szép volt a kert és a ház
Hiába keresem nem találom
Romba döntötte a történelem
Idő és törvény elvette tőlem
Jussom keresem, s nem lelem
Hatalmas sorompó zárta el utam
Mire megértettem nincs visszaút
Idegen országban találtam magam
S szívem szakadt meg lezárva az út
Évek teltek, emlékek megfakultak
Törvény tilalma még most is él
Közös bűnös lettem a bűnösökkel
Idegen nyelven parancsoltak
Azt sem tudtuk mit beszél
Iskolában idegen szóra tanítottak
Anyanyelvemen nem nyílhatott panaszra szám
Nem értettem a szavakat
Nem erre tanított édesanyám
S megtanultam sarokban a helyem
Örüljek, hogy megmaradt rongyos életem
Felnőttem, s nem akartam érteni a szót
Keresem a kis falum tornyát
Templomban a padot, hol mondtam az imát
Keresem az utcát,idegen a neve
Nem találom a házat, születésem helye
Csak a Duna választ el kis falumtól
Egy folyó, hídján nagy sorompó
Eltűnt már a sorompó, rozsda ette meg
Az utcából lettek dombok hegyek
Szülőházam eltolták a buldózerek
Hol az az utca, hol az a ház
Csak domb ,folyó, sehol egy magyar szó
Keresem a házat, hol láttam utoljára Édesanyámat
Keresem a múltam, a gyökerem
Kereshetem, de sehol nem lelem
Már félig értem az idegen nyelvet
Megértem,hogy kérdésemre nincs felelet
Megengedik, hogy némán zokogjak belül
Hisz se hazám, se falum, se utcám, se házam
Itt vagyok némán nincstelenül!
De a templom még áll!
Magasan az ég felé nyújtja tornyát
Még magyar lelkekért szól a harang
Templomban a padban a helyem várt
Megsimogatta reszkető kezem
Igen itt volt, itt ültem ,itt a jelem
Imára kulcsolom kezem
Imám mondhatom!
Csendben az édesanyanyelvemen
Megtagadott vagyok!
Kollektív bűnösség szerint
Mert magyar vagyok!
Mit érzek senki nem törődik velem
S az életem a büntetésem!
2O14.O2.25. Mosonmagyaróvár.
