Tervem volt már sok ezer,
kergettem is álmokat,
rugdostam kavicsokat,
vagy görgettem sziklákat

Úsztam szemben az árral,
vagy csak sodort az élet,
tótágast állt néhányszor
bennem a hívő lélek.

 Próbáltam már repülni,
de nem bírt el a szárnyam,
mégsem bántam végül is,
hogy a földön megálltam.

Tanított is az élet,
pörgetett, megforgatott,
visított oly hangosan,
vagy küldött egy szép dallamot.

Lassan talán megértem,
vagy megérteti velem,
miért ilyen az élet,
hol is van az én helyem.

Elgurulnak a sziklák,
porrá lesznek kavicsok,
ott van dolgom, ahol élek,
ott, ahol éppen vagyok.