Ott bujkál napfénysugarán,
ágak között hullt lombalján,
feltűnik bárhol mosolya,
rügyet mutat a topolya.

Ez a fehér nyárfa erdő,
bent bujkál a szép szerető,
mosolya mint tavasz hozó,
vagyok én egy álmodozó.

Kérges szívbe melegséget,
sosem reménytelenséget,
biztató szép tekinteted,
várok rád ha még engeded.

Sokat ne várj, időben gyere,
leszel szívem kicsi gyógyszere,
tavasztündér csak lány lehet,
nyújtsad varázslókezedet.

Mikor összeér a két kéz,
ehhez már nem kell ékszerész,
mert tavasz tündér körülnéz,
ide már nem kell gyógyszerész.

-írta-Varga István-Barcs.2020.01.10.