Hol az a hely, hol szobrok tűnnek el
Évtizedek hallgatag homályában
S nincs aki kérdésre felel!

S merre menjünk indulóba ?
Észak-Dél-Kelet-Nyugat irányba?
Arra, ahol kel a nap, vagy ahol nyugszik?
Bércekre ül, lustán bukik? 

Északra-e hol havat fú a szél
Délre hol még a nép remél?
Adjatok választ nekem!
Elveszett múltunk szobrait hol lelem!

Vagy elbujdostak Ők,nagy szégyenükben
Vagy zúgó vihar vitte,homokkal befedte
Ellenségtől takaróval védte?

Vagy tankok láncai darabokra zúzták
Gondos kezek kohókba olvasztották
Csak fájó szívük gurult a Dunába
Ha arra járunk gondoljunk rája

Hívjuk hát az Istent, hátha tudni véli
Hova bujdokoltak nemzetünk szobrai
S talán eljő az az idő mikor visszatérnek
Örök mementóként állnak a történelemnek! 

Mosonmagyaróvár. .2O1O.O6.25