(Kelet-Nyugat-Észak-Dél szobra
4 Trianon-i szobor)

Hol az a hely, hol szobrok mozdulnak el?
S eltűnnek az éji homályban,
S tettekért egy nemzedék felel,
Szenved egy határtalan elnyomásban!

Hol az a hely, hol szobrok tűnnek el
Évtizedek hallgatag homályában,
S nincs, aki kérdésre felel!
S merre menjünk indulóba?
Észak-Dél-Kelet-Nyugat irányba?

Arra, ahol kel a nap, vagy ahol nyugszik?
Bércekre ül, lustán bukik?
Északra-e hol havat fú a szél,
Délre, hol még a nép remél?

Adjatok választ nekem!
Elveszett múltunk szobrait hol lelem!
Vagy elbujdostak Ők, nagy szégyenükben,
Vagy zúgó vihar vitte, homokkal befedte,
Ellenségtől takaróval védte?

Vagy tankok láncai darabokra zúzták,
Gondos kezek kohókba olvasztották.
Csak fájó szívük gurult a Dunába,
Ha arra járunk, gondoljunk rája.

Hívjuk hát az Istent, hátha tudni véli,
Hova bujdokoltak nemzetünk szobrai.
S talán eljő az az idő, mikor visszatérnek,
Örök mementóként állnak a történelemnek!

Mosonmagyaróvár, 2010. június 25.