Hol voltál, mikor fájt a szívem?
Hol voltál mikor szép volt minden?
Hol voltál, mikor boldog voltam?
Hol voltál, mikor elbotlottam?

Apu miért nem jöttél értem,
mikor segítséged kértem?
Merre kószáltál mondd Apám,
mikor rossz évek jártak rám?

Szél vitte segély sikolyom,
Feléd sodorta hangom.
Könnyeim hagytad peregni, de
nem hagytad magad szeretni.
Soha nem kellett Neked
elsőszülött gyermeked.

Hol vagy Apa? Most is szeretlek,
és soha-soha nem feledlek.
Pedig engem Te nem kerestél,
nélküled éltem, nem neveltél.
Másoknak adtad mosolyod,
nekem csupán a gyász jutott.

Hol vagy Apa? Most már tudom!
Könnyem pereg a földúton,
mikor sírodhoz elmegyek,
hogy Veled kettesben legyek.

Sírodra teszem virágom,
mellé helyezem bánatom,
Apa! Fájdalmam vállalom.
Áldásod már nem várom.

Könnyem szárítja kósza szellő,
léptem kíséri gyöngyház felhő...
Legyen Tiéd a Menny, a fény,
nekem marad e rémregény.