Éjben kelnék át Véled a holdfényfolyón
Sejtelmes ezüst habok nekünk csobognak
Én plántáltam beléd remény-illúzióm
Esőcsepp könnyeim megőrzöm magamnak
Átkelnék hegyeken szurdokon szirteken
Sőt magamban néha titkon meg is teszem
Csak közöny helyett fény csillogna szemedben
A csillagok csókolnák nyitott tenyerem
Még a sötétség is barátom lehetne
 Mert az árnyak között is Reád találnék
Szívem mint iránytű Hozzád elvezetve
De már nincs benned a hívás és a szándék
Hömpölyögj bennem tovább álom-holdfolyó 
Hiába keresem nem látom partodat
Már illúzió a szeretet pár szép szó                                  
De az ábránd már a halálig megmarad
Többet ér nekem mint a szürke nappalom
Hol bekerítenek sisere gond-hadak
Átkelek, evezek ezüst holdfényfolyón.

2016. 05. 16. Pünkösd