A hold hűvös ezüstfénye,
sugárzik a tájra,
szerelmesek csókot kérnek,
bűvös hatására.
Nem is tudják abbahagyni,
az íze mézédes,
legjobb akkor csókot adni,
ha az ég holdfényes.
Érkezik egy cica csapat,
házgerincre másznak,
kandúrok párt választanak,
macska szerenáddal.
Ezüst ruhába öltöztek,
zöld bokrok, lombos fák,
aludni ilyen gyönyörrel,
holdfényben boldogság.
Álmában még szenderegve,
a folyó vize áll,
híd és a csónak pihenhet,
arra senki sem jár.
Írta: Bíró Antalné
2020.09.05.
/ Tibold Katalin festményéhez /
