A rohanó hétköznap mókuskerekéből a hétvége kicsit kiszakít. Kicsit, mert a napok oly gyorsan peregnek, akár a homokórán lecsorduló homokszemek. Tehetnénk nagyobb tartályba, nedvesebb homokot és az idő lassulna. Milyen naiv gondolat! Azt hinni az idő szalad, vagy épp megáll. Hiszem, hogy nincs is idő, csak az ember találta ki. Ezért kitaláltam, ma élvezni fogom az időt, a kezemben tartom, akár egy pillangót, megcsodálom a nap szépségét, az erdő színes ruháját, az emberek békéjét, a parkban játszó gyerekeket, a mosolygó öreg nénit, a kiskutyát aki a labda után szalad, a vízen úszó kacsát és mindazt, amit lelkem lát nyugvó éberséggel ebben a mai napban. Az idő állt, az élet lüktetett, az óra körbejárta számlapját.