Lombos fák alatt álltam,
hallgatott a barna ég,
a vén estét csodáltam,
s a nyár keblén estikék
üzentek át hozzám.
Távolság szűrte a csendet,
s az idő örök botján
koppantak a percek.  

Welland,  1965. Július 17

Napló részlet,-" 1965 július 17, --Este van, a két nagy dió, s hársfa alatt lemezről magyar zenét hallgatok, Nagykovácsi Ilonától a honvágy dalát hallgatom. Vágó bácsiék kertjéből dől felém az estike illata, emlékeztet nagyanyám, édesanyám kertjére. Úristen szinte fáj a haza röpítő, lelket zsaroló honvágy. A tűs lemezjátszón már ötödször hallgatom ugyanazt a zenét, dalt, s az űr, a távolság a két földrész között csak lélekben érhető át. Gyötör a honvágy.." Erre a bejegyzés újra olvasásakor írtam még az nap éjjel a, Honvágy című versemet. Miket is rejt a több bőröndnyi napló...