Vágyom, hogy reám terítsd, mint éjféli hold,
A vágyaknak álomszép tündérbársonyát.
S akkor már nem számít, hogy mi lesz vagy mi volt,
Csak a pillanat, mely e percben ránk talált.

Úgy vágyom én elmerülni egy tengerben,
Melynek minden cseppje egy-egy szívdobbanás.
És hogyha hallhatom, visszhangzik keblemben…
E tengernek árja mély, mégis szép varázs.

Jaj, folyton vágyom én kimondott szavadra,
Mely balzsamír lehet megsebzett lelkemen.
Hozzád bújni vágyom, csak egy pillanatra.
S vágyom, hogy e pillanat végtelen legyen…

Rácz Endre ©
2018. 04. 27. Szerep