Dér lepte fák, jégvirágos ablakok,
a tél a széllel egy viharos táncot rop
már a havas tájon.
Reccsen a gyenge faág,
a jégcsapot nem bírja már,
letörik szegény, s huppanva földet ér,
a hótakaró biztos védelmet ígér.
Havas a táj, csúszik a szán,
a jégvirág az ablakokat beszőtte már.
Mind más és más, csodálatos látomás.
Az éj királynője hajnalra a tájat elvarázsolta,
őszből tél lett, fagyos hideg tél.
Minden csupa csúszós, havas jég,
a szánkóra is kell egy puha meleg pléd.
Siklik a havon a lovasszán,
rajta nagyapó és az unokák.
Gyermekkacaj száll a légben,
a lovacskák futnak serényen .
Hull a pelyhes fehér hó,
a földeknek puha hótakaró.
A gyerekek hóembert építenek gyorsan,
sárgarépa lesz az orra, Juli máris hozza,
szén a két szép szeme, mely Évire tekint le,
rossz vödör a sapkája, Bence teszi rája,
piros sálat a nyakába, körbetekeri Klára,
öreg, elnyűtt seprűt tűz Jani a hóember kezébe,
két veréb ül rajta éppen.
Bodri kutya megugatja, 
a verebeket lesi nyomban Cili cica.
Vacsorára jóízűen de megenné,
ha a Bodri a kedvét nem szegné.
Szép fehér lesz így a karácsonyunk,
ez most a jó Istentől kapott ajándékunk.