Szeptember te drága,
eleségünk tárháza.
Hegyoldalon megérett már a fürtökön
a mézédes szőlő,
hétvégén mehet már a sok szüretelő.

A tanyánkon a hét gyönyörű fán
érik az ízletes szilva, a magbaváló,
ez ám finom, lekvárnak való.

"Hull a szilva a fáról", szedjük gyorsan kosárba,
édesanyám örül majd, hogy nem jöttünk hiába.

Ebből lesz a finom lekvár,
ha megfőzzük majd az üstbe',
bekerül az üvegekbe.

Lett belőle finom lekvár, íze,
mint a manna,
megnyalja mind a tíz ujját, ki megkóstolja.

"Most jövök a tanyáról",
várt haza a családom.
Édesanyám gondolt miránk,
csomagolt is bőven nekünk.

Ebből lesz a télen a családunknak
finom lekváros kenyerünk.