Egyszer régen, nagyon régen
Volt egy tehenünk, történetét elmesélem.
Színe olyan fehér, tarka
Kis borjú korában a farkát
A kutya leharapta
Bőgött is miatta szegény pára!
Így lett a „Bözsink”csutak farkú
tehén nagy korára.
Mindig ugrattak vele a gyerekek
Hát a Bözsi farka hova lett?
Én ezért morcos voltan,
Ha Bözsi tehenet legeltettem, vigyáztam
Csak szombatonként kerültem sorra
Nem bántam,mert sok tejet adott
Ha tőlem néha elfutott!
Ez a Bözsi tehén nem csak tarka
S hibája volt kicsi farka!
Rafinált volt, mint egy róka!
Ha én őrizgettem, fűbe mellé telepedtem
Mindig könyvet vittem magammal
Mesét olvastam nagy buzgalommal!
Ravasz Bözsi tehén jól kitalálta
Úgy tesz, mint, ha rendes volna
Közelembe legelészett, ő is olvasná a könyvet!
Engem bíz őkelme megtévesztett!
Még a könyvet is megkóstolta!
Pedig volt elég fű, legelni valója
Azután mindig távolabb legelt tőlem!
Én csak olvastam, könyvben elmerültem
Egyszer hallok nagy dobogást!
Bözsi tehén feltartotta csutak farkát!
Rohant, mint aki eszét vesztette!
Én utána futva, igyekezve!
Ó, de hiába szedtem két lábam!
Neki négy volt nem csodáltam!
A közeli kukoricásba előbb ért be
Ő lett a futás győztese!
A kukoricát jól megette!
Én meg tettének vesztese!
Mert a kukoricás gazdája,
bíz rajta kapta!
Hogy az ő kukoricáját Bözsi dézsmálja
Lett is nekem ebből nagy galiba!
Megfejte Bözsit , azon nyomban!
Én meg csak könyörögtem!
Adja vissza Bözsink nekem!
Máskor jobban vigyázok rá, ha legeltetem!
Bözsi tehénnek tetszett a dolog!
Mert a kukoricásba máskor is ellátogatott!
Tőlem elvették a mesekönyvem!
Ha Bözsi tehenet néha legeltettem
Így megtanultam, hogy a munka nem játék
Van olyan dolog, hogy kötelesség!
2017.03.22. Mosonmagyaróvár.