A reggeli kávé gőzében
ott lebeg az éjszaka álma,
mintha hosszúra nyúlt keze
még valamire várna.

Az utcák kövén őrzött léptek
a múltat némán mesélik,
minden repedésben ott szunnyad
valami ősi, valami régi.

Az idő mindig körbeér,
de nem ugyanoda érkezik,
a házak kopott falán
egymást árnyak és fények kergetik.

Amit ma mégis elengedek,
holnap visszatér más alakban,
mert semmi sem vész el,
csak vándorol az emlékfolyamban.

A kávé illata, a kövek hidege
nekem mind ugyanazt mesélik,
nincs vég, csak örök körforgás,
hol a múlt és jelen összefonódik.

TM