Mikor gyermekkorra visszatekintek,
Látom édesanyám, édesapám áldó kezedet.
Munkától megfáradt arcotokat,
Lassuló lépteitek, kedves mosolyotokat.
Nem tudtam már minden jót meghálálni,
Értünk, gyermekeitekért fáradozást megköszönni.
Arcotokról letörölni a könnyeket,
Ha néha szomorúságban volt részetek.
Tudom, mindig jót akartatok nekünk,
Vigyázva óvtátok minden léptünk.
Szorgos volt, dolgos két kezetek,
Sok munkától hátatok görnyedt.
S az idő rohanó léptekkel járt el felettetek,
Hálával gondol rátok minden gyermeketek.
Tudom, már késő mindent megköszönni,
Azt a sok jót, mit értünk tettetek, meghálálni.
Most érzem csak igazán súlyát,
Mikor már felettem is az idő eljárt.
Az idő kegyetlen gazda,
Ráncokat vésett kezünkre, arcunkra.
Hálavirággal köszönteném szüleimet,
Az idősek napján megsimogatnám kezeteket.
Átölelném fáradt vállatokat,
Letörölném gyöngyöző homlokotokat.
Édesapám, édesanyám, megéltetek dolgos éveket,
Családot összetartotta a szeretet.
Megtanítottátok nekünk, mi a becsület,
S emelt fővel távozni, mert ti értünk
Mindent megtettetek.
Mosonmagyaróvár, 2017. szeptember 24.
TM