Gondolok rá. Azóta, hogy megcsörrent a telefon, egyre többet. Milyen lehet? Mégiscsak az első igaz szerelmem volt, akkor is ha szenvedtem miatta.
Az első csók, nem tudok szabadulni a gondolattól, attól a kamasz szerelemtől. Több mint két éve, hogy a társam elment.  Akik ismernek, már kérdezgetik nem rossz e egyedül? Végül elmeséltem a családomnak, barátoknak, hogy a Soós Józsi megkeresett. Na!  és? Hát? nem tudom.   A tizenhat éves  unokám győzött meg :  majd én segítek!

Cseng a telefon, a szívem kiugrik a helyéből. Olyan izgatott vagyok, mit mondjak? Istenem, de borzasztó! Meglett ember létemre, ilyen kínos helyzetbe hozom magam. Gyerekhang a vonal másik végén... Úgy meglepődtem, hogy semmit sem tudtam mondani. Letettem a kagylót. Este nálam cseng a telefon.  Halló...tessék!  -  Itt ,   Soós József...- Mariann vagyok, szia. Meglepődtem milyen barátságos, meleg a hangom.

Modern készülékem van, kiírta a számodat, az unokám vette fel.  Kedvesen azt mondta, megszakadt a vonal. Ugye nem csodálkozol, ha egyébként is  rád gondoltam, mert még emlékszem arra a szégyenlős falusi kislányra, aki voltál, aki nem nyomult ezerrel.  -                                                              

 Nézd, szép életem volt. A feleségem másfél éve halt meg, váratlanul. Egy gyermekünk született. Fiú.  Rendes családi életet visz. Kisunokám , még csak tizenegy éves, ő vette fel.  Van egy nagyobb is , ő már tizennyolc...gyakran jönnek, kicsit főleg pumpolni! de én nem bánom, szívesen adok nekik ezt- azt .  Mariann! tudod, hogy már arra is gondoltam, leutazok hozzád. Átutazóban jártam abban a faluban, nagyon régen, akkor te még Pesten éltél.  A családdal kirándulni mentünk, megnézni a Cuha völgyet, Zircig kocsival, onnan a kisvasúttal be a Bakonyba. Emlékeztem, hogy innen jöttél Pestre. Szép falu, tiszta, rendezett házak, de , vártam, mert azt mondtad majd jössz a gyerekekhez. És, akkor fogunk találkozni. Ehhez akartam tartani magam. Azt gondolom, mindenben úgy kell cselekednem, ahogy te mondod, mert én egyszer már ... - Jól van Józsi ! Találkozzunk. Megvan még az a körúti kis presszó?  Meg. Én még most is ott lakom, a közelében.

-Szerdán megyek a gyerekekhez,  és vasárnapig maradok. Azt gondolom, szombaton ötkor ott találkozzunk. Miről ismerlek meg?       - Fehér a hajam, korom hatvannégy, kicsit megtestesedtem, de olyan vagyok , mint régen!  Megfogsz ismerni, biztosan tudom. De ha mégse,  én téged biztosan.

Ebben maradtunk. minden megy a maga kerékvágásában. És,  szombat!  Reggel óta görcsben a gyomrom. Istenem, csak az az egy férfi volt ,aki számított, negyven évig tartó társ...Mit akarok? Mit keresek?  Nem megyek el a találkára. Sajnálom Józsi, hidd el sajnálom. Ez egy illúzió!
De mama! erről még szó sem lehet! Ezt nem teheted. Így vegyek példát rólad? Öltözzél légy szíves, megyek veled, jó?
A presszótól két percre lévő Jókai mélygarázsban parkoltam. 

Remegő lábakkal léptem be a presszó ajtaján.  Göndör, fehér haját, azonnal megláttam. Egy fiatalemberrel ült egy asztalnál. Szakasztott Soós József, az első csókos! Elsápadtam, Dórikám azt mondta, mama! most kimegyünk a levegőre... Látom, hogy rosszul vagy, visszakísérlek a kocsihoz, a többit majd lerendezem. Kérlek...itt várjál, mindjárt jövök, jó? ne menjél sehova.

Nem tudom mennyi idő telt el, ebben a bódult állapotomban. Kopogást hallok az ablakon.  Nem hiszek a szememnek, ott áll előttem , fülig ér a szája, és a szemei...pont úgy csillognak, mint mikor először megláttam.
- Beülhetek?  - Dórikám hol van ? A fiatalokra gondolsz? Bent ülnek a presszóban, isszák a kólájukat, és rajtunk nevetgélnek.

Örülök a találkozásnak Mariann. Indulhatunk.