Hetven felett, lám csuklik a gondolat,
már szú eszi öregedő csontodat,
jót kívánok, de romlik a szerkezet,
nem segíthet rajta a szakszervezet.

Szemed előtt már a kis pókháló feszül,
női aktok láttán csak gondolat hevül,
kezed néha remeg, egyensúlyod billen,
nadrágszáradra slagod nehogy vizeljen.

Ó mekkora változás ekézte létedet,
alászántotta alkotóképességedet,
hisz a múlt szép emlékei benned élnek,
vess véget, az öregkori őrjöngésnek.

Barcs.2021.03.04.