A szürke árnyékok földjén élek
fogynak az emberek nő a lélek
Isten vési öregedő testem
minden csapás fáj és vérzik bennem
de mi végre e sok kín szenvedés
ez lenne a  tökéletesedés?
vagy az egész igyekvés öncélú
a mai öröm holnap mélabú
a jövőért talán most szenvedek
arany lépcsőn járok majd mennyeket?
anyámért apámért mi kárpótol
megkérdem  a márciusi hótól
köröttem hever a múlt- törmelék
jelenem őrzi lényem lényegét
 az Úr kalapácsa csapkod rajtam
árnyak földjén az alkonyatban
halunk életre élünk halálra
világunk végső ellentmondása
A Mester jeges szerszámával vés
lemállik minden mi marad kevés
nőnek az árnyékok és vak a Nap
a szenvedés csak szenvedés marad!
eszmék ideák lángoló hitek
az ember a létbe számkivetett.

2018. 03. 13.