Az Istenek egy szép napon
Összegyűltek odafent,
Eldönteni, hogy mi legyen
Az emberrel idelent.

Villám szabdalja mindahány
Beképzelt, bűnös hencegőt.
Szólt Zeusz, az Istenkirály,
És szólt Hesztia, "Ne bántsátok őt".

De hát vérontó, hazug és galád,
Gyilkolásra termett mindkét keze.
Nem szent néki otthon s család,
Szólott Árész, a háború Istene.

És szólt mindegyik hatalmas Isten,
S hangoztatta bőszen igazát.
Vagy ellene, ritkán szólott vele,
Vajon ki nyer itt most csatát.

És szólott Hádész, az Istennagyúr,
Én elvinném mindet, higgyétek el.
De most éppen tatarozunk,
Tele vagyunk, nincs szabadnyi hely.

De ígérem, ha bővül majd helyünk,
Mi tőlem telik, azt bíz megteszem.
Ha nem javul meg addig emberünk,
Akkor magammal mindet elviszem.

• Zeusz olümposzi legfőbb isten, az „emberek és istenek atyja” 
• Árész  a háború istene
• Hesztia az otthon, a család és a szív istennője, valamint az olümposzi láng őrzője
• Hádész az alvilág istene