Fel kéne mennem az égre
hogy észrevegyelek végre?
Némán itt élek köztetek,
zihálva levegőt veszek
miközben sírok,
mert gyötörnek kínok.

Meg is kell halnom, talán,
egy sötét gyászos éjszakán?
hogy elhiggyétek,
mellettetek éltem,
s ha féltetek,
én veletek féltem.
Meghalni tán épp ideje volna,
s akkor ez a srófa rólam szólna:

"Itt élt köztünk,
tele szép reménnyel,
és egy napon 
elszökött a fénnyel!"