Lehullt az utolsó levél,
csontvázként állnak a fák,
fagyott ágaikra mielőbb,
várják a téli ruhát.

Harkály kopog hangosan,
eleséget keres,
varjú nézi ferde szemmel,
mert neki elérhetetlenek.

Majd károgva elrepül,
nincs itt semmi érdekes,
rekedt hangja betölti,
a kissé fagyott légteret.

A nap álmosan kel fel,
csípős szélben dér sarjad,
hófelhő úszik az égen,
a kis patak széle befagy.

De a tél csak futó vendég,
míg a tavasz megpihen,
visszatér majd megújulva,
vadvirágos völgyeken.