Nagyon vártunk, áldott napsütés!
Március idusára vártunk igazán.
Madarak danája szólt fönn, égi zene.
Erdő muzsikája csendült, zengett.
Üdvözölve már az ünnepi reggelt. 

A borús reggel kedvünk nem vette el.
A lelkünk is ünneplőbe öltözött fel.
Kis kertekből a hóvirág is köszöntött
Itt-ott azért még a napsugár is előjött.

 Tavaszi szellő ringott erre, hírvivő lett.
Vidám kedvvel tovaszállva lengedezett.
Tavaszról susogva kúszott fákon a szél.
Népünk tavasza jött el, ismét újra kél.

A fák rügye már kíváncsian kipattant,
Az aranyeső virága is vidáman pattant.
Már- már itt-ott napsugár színébe öltözik.
Zöldellő fűszálon bogár- zsongás hangzik.

Lágy szellővel a tavasz ma susogva üzeni:
A csermely is csobogva, vígan csörgedezi,
Ím, jövök már, nyomban szállok: érzitek-e?
Bár borús még, úton vagyok, hiszitek-e?

A napsugár is odafentről sugárzik velem;
Kibújt már a virágok levele a kertemben.
A cserjék, fák barkája lám újra kifakad.
Csivitelnek, cserregnek az erdei madarak.

Galamb burukkol vígan a háztetőkön;
Pacsirta hangja szól, cincog rá a tücsök.
Cinege röppen, mondja is:” nyitni kék.
Ideért a gólya is már, rendezi a fészkét.

Ó, mint harsog, vígan mosolyog az élet!
Más lett a kedélyünk, mások a remények.
Nemrég még pusztított, zubogott az ár;
Visszahúzódva a pusztulás nyoma már.

 Élet zenéje zeng mindenütt, betölti a lelket
Bensőnkben is békés nyugalom melenget.
A napfény derűje már az életnek derűje…
A fájdalom is elbújik most, a korral feledve.

Tavasz! Tavasz! Nagyon vártunk. Soká maradj!
Szépítsd ezt a bús világot, sok reményt is adj!
 Ó, napsugár! Hintsd ránk, szórjad arany sugaraid.
 Vigyél fényt arra is, hol még sötétség uralkodik!

Nyírbogdány, 2017. március 21.