Szereplők:  Dr. Balogh Bendegúz, ügyvéd
Csintalan János, ügyfél

Csintalan: Jó napot aggyon Isten! A főd dógába gyüttem!
Dr. Balogh: Jó napot! Foglaljon helyet!
Csintalan: Csintalan János vagyok. Arru lenne szó… 
Dr. Balogh: Dr. Balogh Bendegúz. Tudom, már értesültem róla.
Csintalan: Ja, igen. Beszétem má a kisasszonna. Ű nincs itt?
Dr. Balogh: Nincs, ma szabadságon van. De mielőtt felvenném  az adatokat, meg kell, hogy vizsgáljam a …                   
Csintalan:  Levetkőzzek? (közbevágott)
Dr. Balogh (kissé idegesen): Nem magát kell megvizsgálnom, hanem az ügyét. Mit gondol, hogyan megyünk a bíróság elé, ha nem ismerem a tényállást?
Csintalan: Én a magam részéről az új buszjárattal megyek. Gondullom a zügyvéd úr meg autóva.
Dr. Balogh: Ne idegesítsen! Most mondja el szépen, hogy kit és miért akar perelni? Azt tudom, hogy a föld több személy nevén van.
Csintalan: (közönség felé) A zannyát. De jól tuggya! Na, akkor nyissa ki mind a két fülit a zügyvéd úr!
Dr. Balogh: De János bácsi! Ha lehet röviden, mert kevés az időm!
Csintalan: Hát, hogy az elejin kezgyem, 50 éve láttam meg a zén Pirosomat a bálba. Mer tuggya Piroskának híjják a zannyukomat! Szíp jány vót. Gömbölyű, formás, szóval vót mit fogni rajta!
Dr. Balogh: /ideges/ János bácsi a lényeget tessék már mondani!
Csintalan: Hájszén aszt mondom, mert annál lényegesebb nincs, mint mikor a fejérnép nem ulyan elő deszka, hátu léc!
Dr. Balogh: Könyörgöm azt tessék mondani ami a peranyagot képezi!
Csintalan: (nem is figyel) No, fél év múlva összekőtöztünk, méghozzá a zanyósékhó. Na, itt kezdődött a baj!
Dr. Balogh: Milyen baj? Most már remélem, hogy a tárgyra tér?
Csintalan: Ippen arra, mer a Piros nem kapott bútort a hozománnya!
Dr. Balogh: (a kezét összekulcsolja) A földről beszéljen drága, aranyos János bácsi!
Csintalan: Arru beszéllek. Mer a zasszony örökűt 20 hód fődet, mer öten vótak egyhasi testvérek, egy meg úgy balkézrű vót a zapósnak. De ű nem kapott semmit. Egy testvér meg ott lakik a mi falunkba.
Dr. Balogh: No, akkor máris közelebb jutottunk. Gondolom, hogy ővele naponta találkoznak.
Csintalan: Á, dehogy! Tuggya ügyvéd úr, ez a Ferkó, mer így híjják, ott lakik ahogy elkerűjjük a mi házunkat, a sarkon laknak a sánta Tóthék. (közben feláll és úgy magyaráz) Na most úgy srévizavé kő menni, amíg a zügyvéd úr neki nem megy a kocsmának! Mellette laknak a szaros Vargáék, azér híjják így, mer ha sokat iszik, mindig becsinyál, na a következő ház má a Ferkóéké.
Dr. Balogh: Tehát akkor eljutottunk oda, hogy van négy egyenes ági rokonuk.
Csintalan: Dehogy egyenes! Mind megvan má hajúva, bottal járnak!
Dr. Balogh (gyógyszert vesz be): Megőrülök! János bácsi! Esküszöm, hogy nem vállalom az ügyét!
Csintalan: Ne esküdözzön a zügyvéd úr, mer úgy jár, mint én. Egyszer esküttem, de aszt is megbántam!
Dr. Balogh: Jó. Most arról tessék beszélni, hogy tudja-e, hogy hol laknak a többi földtulajdonosok?
Csintalan: Tudom hát! Kettő a főd fölött, kettő a főd alatt. Meghóttak má szegények. De a leszármazottak megvannak.
Dr. Balogh: Most azt tessék megmondani, hogy ezen a földön mi van, Szántó, legelő, szőlő, rét?  Ezt tudnom kell! Meg azt is, hogy János bácsi beszélt-e erről a rokonokkal?
Csintalan: A Ferkó rokonnya szüretkó beszétem, de csak úgy kutyafuttába, mer se ű se én nem értünk rá.
Dr. Balogh: Miért nem?
Csintalan: Mer megkóstótuk a mustot és nagyon sietős vót a dógunk.
Dr. Balogh: És maga mit termesztett a földjén?
Csintalan: Tököt! De nem gyütt be!
Dr. Balogh: Hogyhogy?
Csintalan: Azér nem, mer korán elsűt, oszt elfonnyatt. Most kérdem én a zügyvéd urat: kinek kő a zén fonnyatt tököm?
Dr. Balogh: (ismét gyógyszert vesz be) János bácsi! Én nem is tudom, hogy mitcsinálok magával, olyan ideges vagyok!
Csintalan: Bármit, csak meg ne csókujjon, mer én nem a fiúkat szeretem!
Dr. Balogh:  (a homlokát törölgeti mérgében)
Csintalan: Oszt megpróbákosztam a dinnyéve, abba meg belehugyozott a Lőrinc!
Dr. Balogh: János bácsi! Egyáltalán van olyan, amit jól csinált?
Csintalan: (gondolkodik) Igen van! Van négy szép gyermekem.
Dr. Balogh: Gratulálok! De térjünk vissza a Ferkó rokonához! Említette, hogy mit akar tőle?
Csintalan: Na, még télleg nem is montam, hogy tulajdonképpen mit akarok a zügyvéd úrtu. Aszt szeretnénk a zasszonya, hogy a 100 hód főd a miénk legyen! Eszt montam a Ferkó rokonynak is.
Dr. Balogh: És ő mit mondott?
Csintalan: Hát azok a tele vótak népi motívumokkal!
Dr. Balogh: Hogyhogy?
Csintalan: Ollan cifrán káronkodott, hogy még a szám is tátva maratt, mer én is kocsis vótam, de mehetnék hozzá kisinasnak, úgy meg tuggya cifrázni!
Dr. Balogh: Nem szép a káromkodás, arról le kell szokni!
Csintalan: Ó, leszoktam én má még a pé betüs dógokrú is. A pálinkárú, a pipárú, a …
Dr. Balogh: (gyorsan közbevág) Ki ne mondja!!!
Csintalan: A piritósru, mer nincsen fogam és nem tom elrágni! Mér? Hát mire gondút a zügyvéd úr? (gondolkodik, majd eszébe jut, és elneveti magát) Hajjaj! Monta is apám nyugoggyon, (keresztet vet) : Fijam! A fődön a leghuncutabbak a zügyvédek!
Dr. Balogh: János bácsi, foglaljuk össze! Tehát maguknak az összes földterület kell. De még mindig nem tudom, hogy ebből mennyi a szántó, szőlő, stb.?
Dr. Balogh: Jó. Akkor azt tessék beküldeni levélben, de (a kezét összekulcsolja) az Istenre kérem ne személyesen tessék bejönni!
Csintalan: Jól van! De ha valamit mégsem értett a zügyvéd úr, itt van kinn a zasszony, ű majd bővebben elmongya, mind én, mer a zügyvéd úr el se tuggya képzelni, hogy űneki millen jó beszélőkéje van!
Dr. Balogh: (kétségbeesetten) Jaj, ne! Isten őrizz! Akkor már a hárshegyi, vagy a nagykállói idegszanatóriumban fogok kikötni!
Csintalan: Nem gond! Megolgyuk! Majd én megyek oda vigasztani a zügyvéd urat, viszem magammal a zannyukomat is, hátha előbb meggyógyul a zügyvéd úr! Mert mindkét helyen van nekem rokonyom, ott ápullók és be tudom majd protezsáni a zügyvéd urat! Na, akkó a mielőbbi viszonlátásra!
Dr. Balogh: A viszontlátásra. (kézfogás közben leroskad a székre)                                

                                                               V É G E !