Jártam az országot.
Hajtott a vágy, az alkotás.
Jártam hegyen, szőlők között,
Hol ért szőlő rám köszönt.
Jártam a dombokon, lankán, völgyben,
A tenni vágyás űzött előre.
Azt gondoltam terveimmel szebb lesz a világ,
Zöldebb a mező, nyílik sok virág.
Jártam a folyón, patak partján,
Zöld erdő, dombok hátán.
Búza mező, tengert látván,
Kopár sziken, homok buckán.
Pusztaságon, ördögszekeret megelőzve,
Sóvirágot csokorba szedve.
Jártam kietlen puszta soron,
Hol ember csak néha dalol.
Jeges folyó partján álltam,
Folyó sodrását megcsodáltam.
Téli hidegben nagyon fáztam,
Kesztyűmben meleget dudáltam.
Bejártam én bíz az országot,
Tapasztaltam emberi jóságot
Tervet szőttem legyen könnyebb
A munkájuk az embereknek
Tanyák ölén sok kutya megugatott
Mégis hagytam itt-ott nyomot
Terveztem a villanyokat,
Szőttem szép álmokat