Hó takarja az erdőt, mezőt és dombokat,
tél hidege jégkristályokat osztogat,
tündérmese pálcái lógnak az ereszen,
nap melege még nem jut túl a hegyeken.

Nádszál próbál ellenállni a szél súlyának,
keményen pengeti dallamát húrjának,
kristályokon csillan a pillanat szépsége,
egyszer eljön a fagyos, hideg tél vége.

Elfogy a hótakaró, készül az új élet,
titkon várja, hogy vége legyen a télnek,
keltegeti a tavasz, illőn körbejárja,
aztán kezdődik víg hegyen-völgyön tánca.