/Siess Zsuzsanna ikonfestő szép festményéhez/

Hirdettétek „Feltámadott!”
Nem szenved a keresztfán
Mégis a templomok csendjében
Kínok közt a keresztről néz le ránk.

Meddig kell még szenvedni?
Mikor könyörültök meg rajta?
Hittel érte imádkozunk
Ne kerüljön értünk keresztfára.

Istenem én téged kérlek,
Szűnjön meg végre szenvedése
Imánk Jézusért hozzád kiált,
Az emberiségért halt kínhalált!

Karácsony közeleg, töltse el szívetek
A megbocsájtó szeretet,
S ne szenvedjen hazánk
Mint Jézus a keresztfán

Jöjjön el szívetekbe a megbocsájtás öröme
Ember, embernek legyen barátja, ne ellensége
De látom, hiába a kérés,  a sok ima
Most is hazánknak kell a keresztfán lakolnia

Pedig tűrő ember a magyar
Csak nem bírja más néptől jármát
Nem engedi, hogy az irányt más népek szabják
Földjét bitorolják, lakóit gyalázzák

Zokogunk a keresztfánál,
Hullnak fájó könnyeink
Isten talán megsajnál,
S leveszi keresztfáról hazánk, s testvéreink

Béke, hit, remény, szeretet kell a népnek
Mert hit nélkül elvész a lélek!
Haza templomában térdre borulva
Imát mondok Istenhez fohászkodva
Legyen végre magyar nemzetemnek nyugalma!

2017.11.17.Mosonmagyaróvár.
/Gondolatok versben- Siess Zsuzsanna ikonfestő szép festményéhez. /